A Rozier-ballon egy szabad ballon, ami együtt használja a levegőnél könnyebb gázokat és a repülés közbeni fűtést, túlnyomás nélküli kupolában.

Pilatre de Rozier

A Rozier-ballon (vegyes ballon) a nevét az első repülő embrerről, Pilatre de Rozier-ről kapta, aki először alkalmazott egy levegőnél könnyebb gázt és meleg levegőt egyszerre a repüléshez egy hibrid ballonban, 1790-ben. A működő modellek ugyanazt az elvet használják napjainkig.
Ez a ballontípus a legköltségesebb és elsősorban távolsági repülésekhez használják. Ilyen ballonnal repülték körbe a földet is (Breitling Orbiter 3). Magyarországon nincs ilyen repülő eszköz.

Rozier-ballon szerkezete

Az angliai Cameron Balloons Ltd. gyártotta a Breitling Orbitert, aminek a szerkezeti rajzát a mutatja a kép. A felső részén látható két gázballon tartály, amiben hélium van és passzív felhajtóerőt biztosít. Éjszaka a hélium lehűl, csökken a felhajtóereje és a ballon süllyedni kezd, napsütésre átmelegszik és ellenőrizetlenül emelkedik.
Ennek kiküszöbölésére használják a dinamikus ballasztrendszert. Az alsó tölcsér alakú rész (narancssárga) levegővel van töltve és propán-kerozin keverékével fűtik. A pilóta szabályozza a felhasznált üzemanyag mennyiségét, s ezzel a magasságot is. Így azon a magasságon repülhet, ahol a legkedvezőbb a szélirány a számára. A kupola teljes felületét egy könnyű alumíniumfilm borítású köpeny védi, ami csökkenti a napsugárzás és az éjszakai lehűlés hatásait.
A zárt gondolát a kupola alatt függesztették fel.