Ezeket az objektumokat 1974 és 1984 közt emelték országszerte. Az Egységes Országos Vízszintes Alappont hálózat (EOVA) részét képezik. Jelenleg 111 ilyen vasbeton torony áll az országban, magasságuk változó (8-30 m), átmérőjük egységesen 3,5 m. A legalacsonyabb magasságon elhelyezett torony a Szegvár melletti Balástya-halmon álló torony (85 m tszf. magasság), a legmagasabban pedig a Csóványosra épített (938 m) található.

A geodéziai mérőtornyokat elsősorban az akkori vízszintes alappont hálózat elsőrendű pontjai fölé emelték. Egyrészt azért, mert messziről irányozhatóak és így nagyban megkönnyítették a hosszúoldalú sokszögelés kivitelezését, másfelől jó pontvédelemet is jelentettek. A Bukor-hegyen álló, 26-4001 nyilvántartási számot viselő torony is elsőrendű háromszögelési pontot jelöl. A tornyok kisebbik része – szám szerint kevesebb mint 20 – harmadrendű pontra épült, sőt egy negyedrendű pont, a soproni Nádor-magaslat is kapott tornyot. (megj.: Magyarországon nincs másodrendű ponthálózat, mert a II. világháború után csak a harmadrendű pontsűrűségnek megfelelő hálózatot építették ki.)

A mérőtornyok ma már egyre inkább tekinthetők egyfajta ipari műemléknek, hiszen a korszerű mérési technikák elterjedésével jóval ritkábban használják őket földmérési, térképészeti célra, mint korábban. Sajnos azonban ezt az értéküket egyelőre még nem tudják kamatoztatni. Így ahelyett, hogy kilátóként sok-sok turistát megörvendeztetnének és esetleg egy tájékoztató tábla segítségével megismertetnék őket a földmérés és a térképészet történetének rájuk vonatkozó szeletével, őrizetlenül állnak és pusztulnak. Sokukból fémtolvajok hordták el a vasból készült alkotóelemeket (ajtó, létrák, padlólemezek). A megrongált, karbantartatlan építmények jelentős balesetveszélyt jelentenek! A tornyok mindegyikén felirat hívja fel a figyelmet arra, hogy felmenni tilos és életveszélyes!

(forrás geocaching.hu)